|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 28 találat | lapozás: 1-28 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Keresztes Zoltán 1992. szeptember folyamánMegjelent az Arménia, alcíme szerint: Magyarörmény időszaki szemle. Sok évtizednyi szünet után újraindul az Arménia, az erdélyi örménység fóruma. A pápa idén márc. 1-jén beiktatta az erdélyi katolikus örmények apostoli kormányzóját Jakubinyi György segédpüspök személyében. - A kiadvány szerkesztője Keresztes Zoltán (Kolozsvár). /Arménia (Kolozsvár), szept./ Keresztes Zoltán a lap mindenese, elkezdte az erdélyi örmények történetét közölni, melyet folytatni fog. Antikváriusként ismert volt a diktatúra idején. Az 1989-es fordulat után keresztrejtvény-újságot adott ki - 1991-ben - Keresztes Zoltán Keresztrejtvényei címmel.1993. február folyamánArménia címmel megjelent a magyarörmény időszakos szemle második száma. Kiadója a Magyarörmény Baráti Társaság, főszerkesztője Keresztes Zoltán /Kolozsvár/. /Kincses Kolozsvár (A Kolozs megyei RMDSZ híradója ? külföldön élő honfitársainknak) febr. ? II. évf. 2. szám./1996. november 7.Nov. 7-én kísérték utolsó útjára a Házsongárdi temetőbe Keresztes Zoltánt, akinek tevékenységét nehéz meghatározni: közíró, bibliográfus, szerkesztő. Gyulafehérváron született, a Bolyai Tudományegyetemen jogi és közgazdasági diplomát szerzett. A kolozsvári antikvárium vezetője lett. Éveken át sok magyar értelmiségit juttatott "tiltott" könyvekhez. E gyanús tevékenysége miatt innen eltávolították. Különböző lapoknak készített keresztrejtvényeket. Magyarörménynek mondta magát, mint minden erdélyi örmény származású: büszke örmény őseire, egyúttal jó magyar hazafi volt. Megalakította a Magyar-örmény Baráti Társaságot és életre hívta az Arménia folyóiratot, amelynek eddig 14 száma látott napvilágot. /Murádin László: A magyarörmény halálára. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./1999. június 20.Jún. 19-én Gyulafehérváron, a Római Katolikus Hittudományi Főiskolán dr. Jakubinyi György érsek hét ötödéves kispapot szentelt diakónussá: Bartos Csabát, Kádár Miklóst, Kovács Pétert, Márton Istvánt, Márton Józsefet, Szurkos Csabát és Veress Sándort. 20-án pedig nyolc végzőst áldozópappá. Az újmisések - Kelemen Ervin, Keresztes Zoltán, Kopácsi Ferenc, Kovács Attila, Nagy László Örs, Pál Ferenc, Simó Gáspár és Vass Nimród - megkapták segédlelkészi kinevezésüket. Az elkövetkező napokban szülőfalujukban-városukban mutatják be első ünnepélyes szentmiséjüket rokonaik, barátaik, ismerőseik körében, majd augusztus elsején megkezdik papi szolgálatukat a főegyházmegye különböző plébániáin. /Bereczki Szilvia: Papszentelés Gyulafehérváron. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 23./1999. július 8.Július 5-én Szépmező hőseinek állított (újra) kőből faragott emlékoszlopot Sepsiszentgyörgy, közel a városbejárathoz, a kis magaslaton (Eprestető), ahol Háromszék önvédelmi harcának Sepsiszentgyörgyöt védő népfelkelői nyugszanak, és ahol obeliszk hirdeti nemes tetteiket. A Pro Georgio Sancto Alapítvány és a helyi polgármesteri hivatal által, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával létesített emlékmű a kiegyezést követően emelt, ám az ötvenes években eltüntetett obeliszk pontos mása, amelyet Keresztes Zoltán mikóújfalusi kőfaragó mester készített el. /Tisztelgés Szépmező hősei előtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./ A véres ütközetben Gyertyánffy Ferenc honvédszázados csapata az utolsó szál emberig küzdött a sokszoros túlerővel támadó muszka ellen. A kiegyezés után "1849. július 5-én a szabadságharczban elvérzett honvédek EMLÉKE" felirattal fehér márványoszlopot állított az utókor. Ez alkalomból utcát is kereszteltek, a Mezőgépészek utca neve ezentúl: Gyertyánffy Ferenc. /Helyére került még egy kő. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 6./2000. február 1.Szamosújváron jan. 30-án kezdődtek a város alapításának háromszázadik évének rendezvényei. A mostanit Karácsony Ernő festőművész és a Téka-ház köré csoportosulók szervezték. A Téka-házban Major Melinda helyi RMDSZ-elnök köszöntötte az egybegyűlteket, majd Tarisnyás Csilla ismertette a városalapító örmények történetét, a Pro Armenia Alapítvány tevékenységét. Kiss Ferenc ecsetelte az örmények származását, akik az 1669-es török támadás elől menekültek Erdélybe. Az érkezők leginkább Beszterce, Gyergyószentmiklós, Csíkszépvíz és Székelykeresztúr környékén telepedtek le. Később a besztercei örmények városalapítás céljával területet vásároltak és megalapították Szamosújvárt. Szamosújváron levéltárak, nyomdák működtek. Olyan neves személyiségeket adott a közösség, mint Hermann Ottó, Merza Gyula és még nagyon sokan mások. 1990-ben Keresztes Zoltán újraindította a hajdanvolt Armeniát azzal a céllal, hogy újraélessze az örmény hagyományokat. Megnyitották Karácsony Ernő tárlatát. /Kerekes Edit: Háromszáz éves Szamosújvár. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 1./2000. április 18.Folynak az RMDSZ-előválasztások és jelöltállítások. Ápr. 17-én ülésezett az RMDSZ Fehér megyei Választmánya Nagyenyeden. A megyei tanácsoslista sorrendje a következőképpen alakult: Brendus Gyula, Köble Csaba, Cseterás János Bakó Botond. - A Csíki területi szervezetben a megyei tanácsosjelöltek kijelölésére lebonyolított előválasztások nyomán kialakult tanácsosi lista a következő: Zsombori Vilmos (10331 szavazat), Borbély Ernő (9732), Beder Tibor (9223), Papp Kincses Emese (8168), Gergely Matyás (7696), Mátéffy Győző (7414), Csillag Géza (5666), Borboly Csaba (5471), Deáky Tibor (5285), Rafain Zoltán (5008), Ábrahám István (5002), Hegyi István (4656), Kedves Imre (4540), Ördög Imre (4363), Eigel Tibor (4137), Gálfi Nándor (3986), Ilyés Ildikó (3939), Szász István (3792), Lukács Vilmos (3791), Fazakas Imre (3695), Vitos László (3331), Bencze Tibor (3300), Lukács Antal (3171), Albert Homonnai Márton (2892), Csutak István (2754), Biederman Attila (2561), Bálint Gábor (2439), Molnár József (2346), Farkas László Dezső (2218), Simon Repolski Péter (2079). - Ápr. 16-án előválasztást tartottak Sarmaságon és Kárászteleken. Sarmaságon az RMDSZ polgármester jelöltje Keresztes Zoltán lett (a szavazatok 63%-ával), Kárászteleken az RMDSZ polgármester-jelöltje Faluvégi Ferenc. /Folynak az előválasztások és jelöltállítások Erdélyben. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr.8. - 1704. sz./2001. október 12.A Sarmasági Napok alkalmából tartott fórumon vitát Seres Dénes szenátor, a Szilágy megyei RMDSZ elnöke ismertette a státustörvényt és a körülötte kialakult vitát. Vida Gyula képviselő áttörésként értékelte a törvényt. A két ország közötti egyeztetésekre a román fél felkészületlenül jelent meg. Fenntartásai jelezték, nincs tisztában a törvény jellegével, az emlékeztetőt sem írta alá a román küldöttség, továbbá a pozitív diszkrimináció ellen is tiltakoztak. Dragon János, a bukaresti magyar nagykövetség titkára pontosította a romániai sajtóban megjelent kommentárokat: minden híresztelés ellenére az Európai Unió egyetlen fóruma sem ítélte el a státustörvényt. Ehhez hasonló rendszer több éve működik Szlovákiában, Ukrajnában. Szlovéniában, Bulgáriában a kettős állampolgárság intézményét gyakorolják. Előírásainak megfelelő gyakorlatot folytat Románia is a moldáviai románságnak nyújtott kedvezményekkel. /Szilágyság (Zilah), okt. 12 Jó hangulatban zajlott a Sarmasági Napok /okt. 6-7./ rendezvénysorozata, melyen jelen voltak Nagyhalász és Soltvadkert testvérvárosok képviselői is. Okt. 6-án Keresztes Zoltán polgármester emlékezett az Aradnál kivégzett tizenhárom tábornokra. Volt sportvetélkedő, majd megnyitották a helybeli képzőművészek tárlatát. Vasárnap zsúfolásig megtelt a református templom. Felemelő volt a népviseletbe öltözött fiúk és lányok látványa, majd a lovas, zenés szüreti felvonulás. /Kiss Lehel: Találkozások - az élet kútjai. = Szilágyság (Zilah), okt. 12./2003. szeptember 25.Az elmúlt hét végén ötödik alkalommal rendezték meg a Sarmasági Napokat. A templomban a magyarországi testvértelepülés - Soltvadkert - lelkipásztora, Sipos Ajtony Levente elmondta: a szeretet megszabadít tépelődéseinktől, senkit nem rekeszt ki, nem osztja meg az emberiséget vagy a nemzetet, és mindenkit képes integrálni. Keresztes Zoltán polgármester bemutatta a község lapjának első, azaz nulladik számát. Megköszönte Seres Dénes szenátor hozzájárulását ahhoz, hogy a kultuszügyi államtitkárság jelentős pénzalapokat fog kiutalni a sarmasági parókia és gyülekezeti ház építésének befejezéséhez. Átadták a község díszpolgári okleveleit. Soltvadkert eddig 1500 kötetet gyűjtött össze a községi könyvtár számára, többször is pénzadománnyal járult hozzá a rendezvényekhez és a parókia építéséhez. Mindez viszonzása sarmaságiak segítségének, akik nélkül nehezen lehetett volna megművelni a kisváros határában lévő mintegy 3000 hektárnyi szőlőt - ezt idényenként 6-700 sarmasági vendégmunkás segítségével oldják meg. Sikeres volt a szabadtéri szórakoztató műsor. /Józsa László: Öt kisdedet kereszteltek a falunapon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 25./2005. szeptember 23.A Wass Albert elleni hadjárat újabb momentumaként az iskolakezdést megelőzően lekerült a névadónak emléket állító tábla a vicei iskola faláról. A Beszterce-Naszód megyei település iskolája az utolsó volt az erdélyi tanintézetek sorában, amely a háborús bűnösként elítélt magyar író nevét viselte. A közigazgatásilag Apanagyfaluhoz tartozó, színtiszta magyar lakosságú Vice általános iskolája 2001 áprilisától viseli a Romániában még mindig háborús bűnösként számon tartott író nevét, ugyanazon év október 21-én avatták fel az iskola udvarán az író mellszobrát. Két évvel később elkezdődtek az iskola neve és a szobor elleni áskálódások. A szomszéd település ortodox papja, a Nagy-Románia Párt (PRM) tagja tett feljelentést a bethleni ügyészségen. 2003 májusában a vicei iskola akkori igazgatóját, Kulcsár Istvánt beidézték az ügyészségre, hogy számot adjon, minek alapján viseli a vicei iskola Wass Albert nevét A feljelentés azt is firtatta, hogyan került a háborús bűnökért elítélt író szobra a vicei iskola udvarára. Ezt követően törvényszéki végzéssel eltávolíttatták Wass Albert büsztjét az iskola elől. A szobrot mindmáig a helyi katolikus templomban őrzik. Az iskola nevének módosításáról azonban nem született bírósági döntés. A tanintézet igazgatója és pedagógusai éppen ezért meglepetéssel vették tudomásul, hogy az idei iskolakezdést megelőző héten a község alpolgármestere és a hivatal jegyzője új névtáblával jelent meg az iskolában. Az épület faláról levették a táblát, amelyen magyarul és románul is írta, hogy Vicei Wass Albert Általános Iskola, és helyére román nyelvű táblát tettek, amelyen ez áll: Vicei Általános Iskola. Keresztes Zoltán, az iskola igazgatója semmiféle hivatalos felszólítást nem kapott a tanintézet nevének megváltoztatására, emiatt a pecséten, illetve az internetes oldalon még mindig Wass Albert általános iskolaként szerepel az intézmény. Lőrinczi Károly plébános szégyenletesnek nevezte a gesztust, amellyel újfent egymásnak ugrasztják az egymás mellett élő etnikumokat. /Valkai Krisztina: A sajtó áldozata lett a Wass-iskola? = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./2005. december 29.Incze Zsolt Sepsiszentgyörgyön a szemerjai református egyházközség lelkésze, Incze Sándor nyugalmazott esperes fia. Elmondta, hogy november elsején megnyitották a szemerjai új temetőben az ismert műépítész, Makovecz Imre által tervezett ravatalozóházat. Az egyházközséghez tartozó városrészben 4870 református vallású személyt tartanak nyilván, mintegy háromezer családban. A kopjafás temetkezés ösztönzésére a tiszteletes Vargyason felkereste Máthé Ferenc Kárpát-medencei hírű fafaragót. Ő a ravatalozóház mellett kiállít négy kopjafatípust, ezek mintául szolgálnak majd. A terméskőből kialakított sírhelyeket kérők részére Keresztes Zoltán mikóújfalusi mérnök-vállalkozó ugyancsak kiállít egy kőből faragott síremléket. Az új ravatalozóház úgy készülhetett el, hogy az előző magyar kormány hárommillió forint támogatást adott, a mostani ezt kiegészítette kétmillióval. Veszprém városa is egymillió forintot adományozott, Veszprém megye félmilliót. A tiszteletes elmondta, hogy működik egy cserkészkör is. A fiatalok karácsonyra színdarabot is előadtak. /Sylvester Lajos: A legszebb építmény az egyházi közösség. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 29./2006. december 22.A Kolozsváron élő Bálint Tiborné Kovács Júliának ítélték oda december 21-én Budapesten az idei Szongott Kristóf-díjat. Az ünnepi eseményen Issekutz Sarolta, az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület elnöke mondott laudációt. Köszöntőjében rámutatott: Bálintné Kovács Júlia igazi összekötő kapcsot jelent a magyarországi és az erdélyi örmény közösségek között. 1990-től szervezte Keresztes Zoltánnal együtt az Armenia Örménymagyar Baráti Társaságot, kezdetben elnökségi tagként, majd elnökként. Lakása rendszeres vezetőségi ülések, találkozók színhelye, az erdélyi magyar értelmiség, kiemelten a magyarörmény közösség felelősen gondolkodó tagjainak biztos bázisa. /Frigyesy Ágnes, Budapest: Szongott Kristóf-díj Bálint Tibornénak. = Krónika (Kolozsvár), dec. 22./2007. szeptember 16.Három évtized után ismét a maga szépségében áll a miklósvári egyházközséghez tartozó Nagyajta római katolikus kápolnája. Az alig 40 lelket számláló kis katolikus közösség önerőből újította fel a lepusztult kápolnát. A felújított Isten hajlékát Hajdu János kerületi főesperes áldja meg. /(Keresztes Zoltán)? Újba öltözött nagyajtai kápolna. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 16./2010. december 6.Szent István — az összetartó erő (Emlékműavatás Bölönben)Hála Istennek — vagy éppen sajnos —, történelmünknek több olyan fordulópontja is volt, amely nemzedékekre menőleg meghatározta jövőnket, életterünket, sorsunkat, fejlődésünket. A magyar összetartozás emlékművét felállítani kívánó bölöni unitárius egyházközség ezekből választott ki hármat: a népet kereszténnyé tevő Szent István királyunk megkoronázásának 1010., az országot szétszakító Trianoni diktátum aláírásának 90. és az ország egységét 1940-ben néhány évig helyreállító honvédcsapatok bevonulásának hetvenedik évfordulóját. A hideg és az esős havazás ellenére nagy számban képviseltették közösségüket a történelmi magyar egyházak, a közéleti szereplők és az erdővidékiek. Ifj. Kozma Albert helybeli unitárius lelkész a kereszténnyé váló Magyarország által létrehozott értékeket hangsúlyozta. Mint mondotta, kilencven esztendeje a nagyhatalmak bár feldarabolták az országot, a közös értékeknek köszönhetően a nemzet egységes maradt, hiszen a szellemi örökségünk összekapcsolt. Sikó Imre, Bölön polgármestere azt kívánta, hogy az emlékmű erősítse meg a közösség és az odalátogatók nemzeti öntudatát, s tartsa meg szülőföldjén az erdélyi magyarságot. Bálint Benczédi Ferenc, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke elmondta: Bölön megmutatta már az elmúlt hónapokban, hogy a bajban sikerült összefognia, s nem szabad hagyni, hogy ez az érték elvesszen. ,,Nem szabad hagyni, hogy azon erők győzzenek, amelyek azt akarják, az emberhez illőt az embertelentől, az igazat a hazugtól, a búzát a konkolytól ne tudjuk megkülönböztetni" — mondotta. Keresztes Zoltán miklósvári plébános a hitet, nemzetet és templomokat építő, püspökségeket létrehozó Szent István történelmünkben játszott szerepét emelte ki. Simon László apácai evangélikus lelkész azt mondta, büszke arra, hogy az erdélyiek először magyarnak vallják magukat, s csak azt követően evangélikusnak, reformátusnak, unitáriusnak, katolikusnak, s a vallási meggyőződés sosem jelentett közösségünk tagjai közt leküzdhetetlen akadályt, nemzetként egyek vagyunk, bármi is történjen. Krizbai Imre baróti református lelkipásztor az elmúlt évek magyarországi történelmét idézte. Hangsúlyozta, milyen hatással volt ránk, amikor a szocialista kormány december 5-én ,,kiszavazott" a nemzetből, majd az idén hatalomra kerülő Fidesz ,,beszavazásának", az állampolgárságunkat visszaadó törvény. Márton Árpád képviselő azt mondotta, el kell kerülnünk, hogy a nehéz esztendőkben széthúzzunk, hiszen abból nem mi, hanem ellenségeink jönnek ki győztesen. Demeter János megyeitanács-alelnök is az egység és az önzetlenség fontosságáról szólt. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke a családhoz, szülőföldhöz való kötelességünkről szólt: ha minket a Jóisten ide teremtett, akkor ezt a közösséget kell szolgálnunk, s értékeiben gyarapítanunk. Az emlékművet az egyházak képviselői közösen leplezték le és áldották meg. Közreműködött a köpeci Hangafa gyermek fúvósegyüttes. Hecser László, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. április 22.Falugyûlés MiklósváronNe adjanak nevet az iskolának!? Szerdán falugyûlést tartottak Miklósváron a település elsõ írásos említésének 800. évfordulója alkalmából július 23- 26. között sorra kerülõ ünnepségsorozat szervezõi. A találkozó célja az volt, hogy ismertessék az ünnepi évforduló kapcsán megrendezésre kerülõ programokat, és hogy azokról kikérjék a miklósváriak véleményét. Demeter László, a baróti Gaál Mózes Közmûvelõdési Egyesület elnöke, az ünnepség egyik szervezõje ismertette a tervezett rendezvényeket. Keresztes Zoltán helybeli plébános a falu iskolájának elnevezésére tett javaslatot, a tervezet szerint ugyanis az iskolanévadó-ünnepség is része a programnak, ugyanakkor szólt arról, hogy a rendezvény utolsó napján, mely egybeesik a hagyománnyá vált Anna-napi búcsúval, orgona- és zászlószentelést tartanak a templomban. A gyûlésen részt vett Nagy István baróti polgármester is, aki úgy vélte, a hivatal segíteni tudná az ünnepség lebonyolítását, viszont azt szeretné, ha a polgármesteri hivatal és a helybeli katolikus egyház lennének annak fõszervezõi. Azt, hogy a miklósvári iskolának nevet adjanak, nem tartotta jó ötletnek, mint mondta, jogilag a baróti Gaál Mózes iskolához tartozik, a külön névadásnak nem lenne értelme. Ehelyett inkább a nevezett személy emlékplakettjének elhelyezését javasolta az iskola falára. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2011. november 3.Könyveket gyűjtött és keresztrejtvényt szerkesztettGyulafehérvárt, polgári család gyermekeként született Keresztes Zoltán, 1929. december 23-án. Kolozsvárt a kegyesrendi, másképp piarista gimnáziumban érettségizett 1949-ben. Tanulmányait a Bolyai Tudományegyetem Közgazdasági Karának esti tagozatán folytatta. Ehhez dolgoznia kellett – a kötöttárugyárban kötőmunkásként kereste kenyerét. Az „ép testben ép lélek” szellemében sportolt is. Kiváló eredményeket ért el, melyekkel, szerénységére jellemző, soha nem dicsekedett. Középiskolásként 1947–1948-ban a kolozsvári BEAC, az MSC, a Vasas atlétája, rövid- és középtávfutója volt. 1948-ban a bukaresti országos középiskolai bajnokságon a 200 m-es síkfutásban és a 4x100 m-es váltóban a harmadik. 1950-ben az országos főiskolai bajnokságon a 200 és a 400 m-es síkfutásban a 2., a 4x100 m-es váltóban a 3. helyet érte el. Az egyetem után, 1952-ben nem talált képesítésének megfelelő állást, így munkásként dolgozott tovább. 1953-ban rámosolygott a szerencse, létrejött a Kolozsvári Rádió, ahol nagy szükség volt egyetemet végzett fiatalokra. Tudósító, szerkesztő lett. De nem végleg. 1956 szele őt is meglegyintette. Barátokkal, ismerősökkel is megosztotta véleményét. És abban a sötét korszakban hajszálon múlt, hogy nem került rács mögé. Ezt megúszta, de rádiós munkájának befellegzett. Mint mondják, minden rosszban van valami jó is – ekkor könyvek iránti vonzódása előtt megnyílt a kiteljesedés lehetősége, az antikváriumban folytathatta munkáját. Hamarosan üzletvezetőként. A parancsuralmi rendszer mindenre kiterjedő figyelme, ellenőrzése a régi könyveket hatványozottan célba vette. Ez abból állt, hogy az antikvárium a régi, úgynevezett feketelistára tett könyveket fölvásárolta ugyan, de nem bocsátotta áruba, hanem a kartongyár zúzdájába, jobb esetben valamelyik nagy könyvtár zárolt részlegébe juttatta. Zoli barátunk ezt ügyesen kihasználta. Kedvére válogatott a betiltott könyvek között és anyagi lehetőségéhez mérten gyarapította belőlük könyvtárát. De nem feledkezett meg barátairól, megbízható jó ismerőseiről sem. Így jutottam hozzá magam is nem egy hiánykötethez (a szűkös anyagiak miatt jó néhányról le kellett mondanom). Mindez nem kis kockázattal járt. Az 1980-as évek elején, „hála” valamelyik „jóakarójának”, az illetékesek tudomást szereztek e tevékenységéről. Nyomban leváltották, s az antikváriumból a Zápolya (Moşoiu) és a Kövespad (A. Suciu) utca sarkán akkoriban átadott könyvraktárba helyezték. Vagy inkább száműzték erre a rideg, sötét helyre. Segítőkészsége azonban nem hagyott alább. Könyvtára, akárcsak korábban, barátai, ismerősei rendelkezésére állt. Mondhatni közkönyvtárként működött. Szívesen kölcsönzött. Előfordult, hogy az esti könyvtárlátogatás hajnalig tartott, s a közben zajló, elkerülhetetlen beszélgetést nem egyszer ízes kenyér kínálásával szakította félbe. Szabad idejében keresztrejtvény-szerkesztéssel is foglalkozott. Méghozzá szenvedélyesen. Így az olvasók oktatására is kamatoztatta széleskörű ismereteit. A kolozsvári Igazság mellett egy ideig több erdélyi lapot is ellátott rejtvényeivel. Oly könnyű volt neki ez a munka, hogy több kis keresztrejtvénykötetre is futotta. Örmény ősei után kutatva, beásta magát ennek a hányatott sorsú, sokszor üldözött népnek a történetébe. 1990 után, a zsarnokság utáni szabadságot művelődésszervezésre használta. Megalapította a Magyar–Örmény Baráti Társaságot, jelentős anyagi áldozattal újraindította a századfordulón létrehozott magyar nyelvű folyóiratot, az Arméniát. Ugyanekkor egyik kezdeményezője és alapítója volt a Magyar–Francia Baráti Társaságnak. Szorgalmazta és lelkesen támogatta az Erdélyi Szépmíves Céhnek az 1930-as években megjelent könyvsorozata újrakiadását. Sajnos, korai betegsége miatt áldásos tevékenysége félbeszakadt. Ma 15 éve hunyt el. Városunk egyik közismert, közkedvelt személyisége volt. Meggyőződésem, hogy önfeláldozóan segítőkész barátunkra ma is sokan szeretettel emlékezünk. És fogunk mindaddig, míg élünk. Asztalos Lajos Szabadság (Kolozsvár) 2012. január 13.Otthonra találtak a bölöni katolikusokNégyszáz év után újra otthonra találtak a bölöni katolikusok. A reformáció idején, 1569-ben a háromszéki Bölön lakossága unitárius lett, az Alexandriai Szent Katalin tiszteletére épített templom az ő tulajdonukba került. Keresztes Zoltán miklósvári római katolikus plébános a történelmi esemény kapcsán elmondta, már több mint négy évszázada a bölöni katolikus hívek lelkében él a vágy, hogy a régi, közel hatszáz éves templom helyett újat építsenek, és a közösség újra otthonra találjon. A községben kevés a római katolikus, a közösség mindössze harminc főt számlál, ők az elmúlt években magánházakban gyűltek össze hálát adni Istennek. A kápolnaépítés gondolata 2009 tavaszán fogalmazódott meg újra, majd az elmúlt év végére az unitárius és református templom melletti telken elkészült a kis kápolna. A kápolnát szintén Alexandriai Szent Katalin, a filozófusok, tanárok, tanulók és a nyomdászok védőszentje tiszteletére szentelték. Szent Katalin, aki vértanúságot vállalt meggyőződéséért, nagy tiszteletnek örvend a székelyek körében. Keresztes Zoltán plébános hangsúlyozta, a hívek, támogatók, a helyi és megyei önkormányzat, tisztségviselők és a plébániák önzetlen segítsége, hite és hozzáállása nélkül nem lehetett volna megépíteni a kápolnát. „A közösségben kevesen vannak, de megmutatkozott a jóban való hit ereje” – szögezte le a plébános. A bölöni Szent Katalin-kápolna tavalyi szentelését, az első szentmisét Jakubinyi György, a gyulafehérvári főegyházmegye érseke celebrálta. Az új kápolna avatására nemcsak egész Erdővidékről érkeztek a katolikus hívek, hanem a település mind a nyolc felekezete képviseltette magát. Bíró Blanka Krónika (Kolozsvár) 2014. május 6.Nyomdafesték alatt MikóújfaluJelentős esemény egy település életében, ha monográfia készül múltjáról és jelenéről, miként az is, ha napilapok egész oldalon számolnak be mindennapi életéről. Megtörténik, hogy visszaélnek a monográfia kifejezéssel, s annak nevezték-nevezik a pártparancsra összetákolt régi falufüzeteket is. E műfaj fogalmát igyekszik kimeríteni a falu nyomdakész bemutatókötete a Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában. Látogatásunk kapcsán azonban a község mai életéből adunk egy kis kiegészítő ízelítőt. Újraszülető kőipar? A több személyből álló szerzői gárda munkájaként születő kötetben helyi szerzők is szerepelnek: a Fejér Ákos Általános Iskola történelem szakos igazgató-tanára, Nagy Sándor az alapanyag szolgáltatója, a község polgármestere, Nyáguly Vilmos, valamint Demeter Ferenc helyi tanácsos. Mikóújfalu saját nevén való újraszületéséről Nagy Sándor így ír: „2004-ben helyi népszavazás eredményeként a régi Málnás község három kisebb közigazgatási egységre bomlott fel: Málnás községre (Málnás, Málnásfürdő és Zalánpatak falvakkal), valamint Mikóújfalu és Sepsibükszád községekre. A korábbi Málnás község központja Mikóújfalu volt. A népszavazás kezdeményezői azzal indokolták a népszavazás kiírását, hogy Mikóújfalu, mint a régi község központja, mindig is hátráltatta a többi falu fejlődését, mivel a költségvetést úgy osztották el, hogy nagy része Mikóújfaluban maradjon. (...) Ha elemezni kívánjuk, hogy kinek hozott hasznot a szétválás, akkor megállapíthatjuk, hogy Sepsibükszád, Málnás, Málnásfürdő települések nagyobb hasznot húztak belőle, mint Mikóújfalu, mert a régi község nagyobb vállalkozásai mind a környező falvak területén működtek, így azok a két szomszédos községnek fizetnek adót. Mikóújfalu területén nincs nagy gazdasági egység, így a falu költségvetésébe nem folyik be adó az említett gazdasági vállalatoktól. Különben is, ilyen okokból Málnás és Mikóújfalu község évek óta pereskedik a közöttük meghúzandó határ miatt. Ugyanis két régi térkép is létezik, amely különbözőképpen húzza meg a két község közötti határt. Valójában a két község az Olt jobb partján levő kőbányák hovatartozása miatt áll vitában. Jelenleg a kőbányák Málnás községnek fizetik az adójukat.” A megélhetés és a mindennapok túlélése kényszerítette arra az újfalusiakat a rendszerváltás után, hogy sok-sok család – hivatalosan, avagy anélkül – a kőfaragással keressen kenyérrevalót. A helyiekkel való beszélgetés során kiderült, hogy számos ismert és kiváló kőfaragómester – Urszuly Samu, Urszuly Árpád, Lupuly Géza, hogy csak azokat említsem, akiket magam is ismertem – már a túlsó parton van, ellenben számos olyan élő alkotó él (Keresztes Zoltán, Urszuly Sámuel és mások), aki művészi szinten műveli a kőfaragást. „Sajnos, azok miatt, akik engedély nélkül dolgoznak – mert ilyen sok van a faluban –, hátrányt szenvedünk mi, akik adót fizetünk, és emiatt csak emeltebb áron tudjuk eladni készítményeinket, a vásárlók pedig mindig az olcsóbb kiszolgálók felől érdeklődnek” – panaszkodott egy magát megnevezni – érthető módon – semmiképpen sem óhajtó személy. Utunkon régebbi ismerősünkhöz, Gábor Ottó fiatal kőfaragó mesterhez kopogtattunk be, aki a mindennapokhoz szükséges kocka és szegélykövek, idomkövek, sírkeretek-obeliszkek, falborító kövek készítője. „Én négy évet dolgoztam a Hável-kőbányában, volt alkalmam megtanulni sok kőfaragási fogást, de édesapámtól is sokat tanultam, aki szintén kőbányász volt. Megszűnt a bánya, és végkielégítéssel kitettek. Ezért kellett itthon, saját udvaromon folytatnom. 2003-tól van engedélyem.” A bükszádi bányából pénzén vásárolja meg a követ, pénzért szállítóeszközt fogad és hazaszállítja, de bosszankodik, mert a kapuja előtt kell tárolnia a nyersanyagot, s a helyi tanács arra a helyre területadót rótt ki. A bükszádi követ jobb minőségűnek tartja, nem mállik, keményebb, és nem telepedik meg idővel rajta a moha. A málnásfürdői rózsaszínben játszó botosi-andezit könnyebben formálható, de ha vizet kap, fehér por formájában „kivirágzik” felületén a salétrom. A kő, az kő, de hát a borvíz!? – mondogatják a helybeliek. Mindenki nem tud kőfaragáshoz kezdeni, jó volna, ha itt egy borvíztöltődét építenének, hogy legyen munkahelye az asszonyoknak is. Bezzeg a mi falunkat kikerülte A borvíz útja program, pedig itt a legtöbb borvíz a földben – elégedetlenkednek az újfalusi asszonyok. Van itt ugyan gondja a községvezetésnek az ásványvíz-forrásokra, mert a tavaly felújították a Bedő-borvizet, belekezdtek a Hunnia-forrás mentésébe, s egy zömében helyi nyugdíjasokból álló önkéntes csoport éppen a napokban újította fel a Sósborvíz küpüjét, lefolyását, és tetemes szemétmennyiséget gyűjtöttek össze környékéről. Ez az a borvízforrás, amit a régiek Palacsintasütő borvíznek is neveztek, mert az asszonyok ezzel keverték be a kőttest (magas a borvíz szódabikarbóna-tartalma). – Köszönettel és tisztelettel tartozom a csoportnak, Bíró Árpádnak, Varga Árpádnak, Deák Sándornak, Nyáguly Attilának és Illyés Józsefnek – mondta a polgármester, mert önkéntes forrásmentő munkájuk példaértékű. Akadnak a faluban, akik ódzkodva nézik, amikor kopjafát állítunk: minek kell az – jegyzik meg, itt nem hagyomány, és miért ágálnak állandóan a rakott ággal? Nekem az a véleményem, hogy nekünk azzal kell bemutatkoznunk a külvilág előtt, amink van, régi hagyományainkkal, a húsvéti fúvószenekaros locsolással, értékes borvízforrásainkkal, helytörténetünkkel! A forrásszemléről a Temető utcába siettünk a gyergyói származású Lackó Bálint vízügyi mérnök lakására, akinek melegházát mint helyi érdekességet tekintettük meg. Lackó Bálint udvarán-kertjében beindította az aquapónia nevű, vidékünkön majdnem ismeretlen, de világszerte már elismert érdekes és különleges intenzív növénytermesztési módszert, ami a haltenyésztés és a növények közötti szoros kapcsolaton alapszik, s eredményei kimondottan biotermékek. Helyszűke miatt részletekbe nem bocsátkozhatunk. – Nagyon egyszerűen magyarázva arról van szó – mondta a mérnök –, hogy azzal a vízzel öntözöm-táplálom a növénypalántákat, amiben a növényevő halak élnek, s amiben benne van azok ürüléke. Ez a víz ammóniában gazdag. Ezt a baktériumflórák nitritté, majd nitráttá alakítják, s a homokréteg, amelybe a növényeket beleültettem, valamint a növények gyökerei megszűrik a vizet, felveszik belőle a tápanyagokat, majd a víz – pumpálás útján – visszakerül a halak medencéjébe. Az eredmény hihetetlenül gyors és jó. Sajnos, nálam télen nem működik, most is csak melegházi körülmények között. Az elv bevált, a szomszédos Magyarországon is sikerrel gyakorolják. A kiépítése, működtetése befektetést követel, amire pályázni kellene – fejezte be Lackó mérnök. S az interneten többet is megtudhatunk erről a kultúráról. Nem leosztják, beosztják a költségvetést – A kettő között nagy a különbség. Azt a pénzt, amit kapunk vagy azt, amit a helyiek befizetnek, közmunkával és kalákával lehet fiaztatni, spórolni belőle egyébre is – jegyezte meg Nyáguly Vilmos polgármester. 91 százalékban finanszírozza a fejadagtörvény alapján iskolánkat az állam. Tehát a költségvetés 9 százalékával kell segítenünk őket. Kissé aggódom a lakossági mozgásunk miatt, mert az idén tizenkét személyt temettünk, és az újszülöttek száma kettő. Ilyen szaporulat mellett mi lesz magyar iskolahálózatunkkal? Addig lehet nyújtózkodnunk, amíg a takarónk ér, saját költségünkből ebben az évben fel fogjuk újítani és korszerűsíteni az családorvosi rendelő és a gyógyszertár közös épületét, és elvégeztetjük az utolsó simításokat a szennyvízhálózaton és a tisztítóállomáson.. – A környék turisztikai kínálatához képest gyarapodik-e a szálláshelyek száma? – kérdeztük Nyáguly Vilmost. – Robbanásszerű változásra nem várhatunk. Sajnos, a faluban vendégházak létesítése is csak a tervezgetés fázisában, ellenben a Máltai Szeretetszolgálat patakszeri táborában látható a haladás, elkészült a központi épület. Bízunk abban, hogy idén már több táborozót tudnak majd fogadni. Örömünkre szolgál, hogy a község Sepsiszentgyörgy felőli bejáratának övezetében néhány nappal ezelőtt megnyílt a Mikóújfalusi fogadó, és jelen van a világhálón is. A hárommargarétás egység vendéglői részén száz személyre lehet teríteni – tudtuk meg Márton László tulajdonostól –, és négy vendégszoba áll az éjszakázni akarók rendelkezésére, egyelőre összesen tizenkét ággyal. A tulajdonos szándékszik a fekvőhelyek számát bővíteni. A fejlesztési lehetőségek korlátlanok, mert az épület mögötti Olt-parti részen édesvíz után kutatva savanyú ásványvízre, előterében pedig édesvízre találtak. A tájba illő rusztikus épület Zakariás Attila tervei szerint épült, s közelében ágazik le a székelyföldi nemzetközi műútból Erdővidék felé tartó aszfaltburkolatú átkötőút. Az egység tizenkét alkalmazottja közül tíz helybeli, konyhája kimondottan erdélyi-székelyföldi, valamint hazai – román, örmény – ételféleségeket kínál. Búcsúzáskor tudtuk meg, hogy Mikóújfalu és Zalánpatak ünnepre készül. Május 8-án, csütörtökön 10 órakor bérmálás lesz a materben – részletezte Simó Gábor helybeli plébános, ötvenkét gyerek, huszonkilenc fiú és huszonhárom lány áll majd az oltár elé, főtisztelendő Tamás János segédpüspök végzi a szertartást. 17 órakor a Mikóújfaluhoz tartozó zalánpataki filiában pedig nyolc fiatal, négy fiú és négy lány bérmálkozik. Kisgyörgy Zoltán. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. július 24.Hamarosan megszólalnak az alszegi harangokEgy hónap múlva már harangszó fogja hívogatni szentmisére a gyergyószentmiklósi Szent István-templomba a híveket, addigra végleges formát nyer az épülő harangláb. Az építményre szerdán került fel a toronysisak, a harangokat vélhetően jövő héten teszik a helyükre. Akárcsak a Szent István-templomot, a mellette épülő haranglábat is Köllő Miklós építész tervezte Először augusztus 24-én szólalnak majd meg a Szent István-templom harangjai, felszentelésük is ekkor történik – tudtuk meg Keresztes Zoltán plébánostól. A ceremóniát eredetileg a templom búcsújára tervezték, ám az anyagiak hiánya miatt nem sikerült befejezni az építkezést, így tolódott a Szent István jobbjának felmagasztalására tervezett ünnepség. Az újra kitűzött dátumon Tamás József segédpüspök szenteli fel a harangokat a délelőtti szentmise keretében. A hátralévő munkálatokkal kapcsolatban Keresztes Zoltán ismertette, még ezen a héten befejezik a vakolást, ezt követi a torony aljának a kiképezése, majd a harangok felszerelése fog megtörténni. Egymás alatt fog elhelyezkedni a három különböző méretű harang: legfelül az Ulmból közel tíz éve adományba kapott, 1949-ben öntött, közel 400 kilogrammos, középen a Székelyudvarhelyen öntött harangok közül a 210 kilós, legalul pedig a 135 kilogrammos. „A németországi Ulm egyházközösségtől két, egyforma méretű harangot kapott Gyergyószentmiklós, ám az egyik repedt volt, így használhatatlan” – magyarázta a plébános. Ismertette, a plébánia által megrendelt két új harang a haranglábbal, az építési munkálatokkal együtt 110 ezer lejbe kerül. A beruházást a megyei és a helyi önkormányzat mellett a Gyergyószentmiklósi Közbirtokosság, a Fundamenta Kft. és a hívek támogatták. A felszentelt harangok reggel, délben, este, szentmisék előtt és temetésekkor fognak megszólalni. Vezérlésük elektronikus lesz. Pethő Melánia, Székelyhon.ro 2014. szeptember 1.Megkondultak a harangok Gyergyószentmiklóson„A harangok szorosan Isten népének életéhez kapcsolódnak” – mondta Keresztes Zoltán, a gyergyószentmiklósi Szent István-templom plébánosa az elmúlt vasárnapi ünnepi szentmisét megelőző harangszentelésen. A város alszegi részében ezentúl három harang kondul, a Szent István király egyházközség híveinek eseményeit is jelezve. Mezei János polgármester a harangok, a déli harangszó történelmi üzenetéről szólt. „Nincs még egy nép a Földön, amely közel hatszáz éven át büszkeséggel őrizheti diadalát, emlékeztetve a nagyvilágot egy olyan tekintélyes túlerővel szembeni győzelemre, mint mi, magyarok az 1456-os nándorfehérvári győzelemre. Amikor a Nap a látóhatár legmagasabb pontjára hág, a délnek nevezett napszakban a világ valamire való harangja ennek emlékére kondul bár egyet, a hajdani magyar győzelem előtt tisztelegve. A magyarok győzelmét ellenségeik felett éppen akkor jelzik a harangok, amikor a Napnak a legnagyobb az ereje, és a sötétségnek a legkisebb a hatalma” – mondta a polgármester. Hozzáfűzte, hogy a felszentelt harang és torony „a Szent Istváni élni akarás, a megmaradási kényszer és a tudatos jövőépítés hármasságára figyelmeztet”. Mint mondta, azt reméli, hogy az érces kongású harangszó képes lesz visszahívni a hitet önmagunk erejébe, a bátorságot szent céljainkért való küzdelmünkbe és a bölcsességet a hamis próféták felismerésébe. A polgármester azt kívánta, hogy a harang hangja ébressze fel a még alvó vagy éppen szunnyadó lelkeket, és buzdítsa őket a székelység feladatának beteljesítésére. „Hangja van a Szent István-templomnak” – hívta fel a figyelmet Barti Tihamér, a Hargita megyei tanács alelnöke, és örömét fejezte ki, hogy a Bucsin lakónegyedben is megkondultak a harangok. Az alelnök történelmi jelentőségűnek vélte a harangszentelést, mely szerinte azt jelzi: hűek vagyunk a múlthoz, és a jövőbe is mutatunk. A harangok ünnepélyes megkondítására Tamás József püspököt, Mezei János polgármestert és Barti Tihamér megyei alelnököt kérték fel. Baricz Tamás Imola , Krónika (Kolozsvár) 2015. január 6.Betörtek a gyergyószentmiklósi Szent István-templombaInkább erkölcsi, mint anyagi kárt okozott az az ismeretlen elkövető, aki vízkereszt ünnepére virradóan betört a gyergyószentmiklósi Szent István római katolikus templomba. A plébános jelzésként tekint a történtekre: mihamarabb megfigyelő kamerát kell szereltetni a templomba. Nyilvánvalóan csakis pénzlopás volt a szándéka annak a betörőnek, aki keddre virradóan betört a Szent István-templomba. Erre utal, hogy mindössze a Szent Antal-persely tartalma hiányzott, más tárgyat nem tulajdonított el az elkövető. A bűntettet reggel hétkor észlelte a sekrestyés, és azonnal értesítette Keresztes Zoltán plébánost, aki kihívta a rendőrséget. A helyszíni vizsgálat megállapította, a betörő a sekrestye ajtaját befeszítve hatolt be a templomba. Feltörte a sekrestyében található szekrényt, de itt nem talált pénzt. Kivett onnan egy vasból készült gyertyatartót, amivel leütötte a templom bejáratánál elhelyezett Szent Antal-perselyt, kivette belőle a pénzt és távozott. Hogy csak a pénz kellett neki, egyértelmű, hiszen semmilyen más tárgyat nem vitt magával, pedig a különböző kegytárgyakon kívül például egy laptop meg videoprojektor is hozzáférhető volt. Amint azt Keresztes Zoltán plébános elmondta, a zsákmány nem lehetett jelentős összeg, mert a hívek adományait tartalmazó perselyt pár nappal korábban ürítették ki. Becslése szerint a templomot ért kár nem haladja meg a száz lejt, és ebben a feltört ajtó javítási költségei is benne vannak. Gheorghe Filip rendőrségi szóvivő közölte, a nyomozók elvégezték azokat a vizsgálatokat, amelyek az ilyen bűntények során szokásosak, és elindult a nyomozás ismeretlen tettes ellen. Keresztes Zoltán úgy véli, ez a betörés intő jel, amely arra figyelmeztet, hogy komolyabban oda kell figyelniük a templom biztonságára. Tervben volt, hogy 2015-ben megfigyelő kamerarendszert építenek ki a templomban. A mostani eset jelzi, ezt minél hamarabb meg kell tenniük. Ha magában a templomban nem is okozott nagyobb értékű kárt, a betörő mégis tönkretett valamit, ami nem kis munka árán valósult meg, és elmondható, hogy komoly szellemi értéket képvisel. A bejárat közelében állt Kari Beáta origami technikával készült Szent István-templom makettje. A mintegy harmincezer darab hajtogatott papír-elemből készült alkotást szeptembertől decemberig építette az alkotó, most pedig az bűncselekményt elkövető ismeretlen egyszerűen betörte a tetejét, valószínűleg ott is pénzt keresve. „Három hónapig dolgoztam a templomon, csaknem minden szabadidőmet erre áldoztam, el sem tudom képzelni, hogy ki és miért tette tönkre. Lehet azt hitték arany van benne? Nem láttam még, hogy milyen kár érte, de nagyon remélem, hogy helyre tudom hozni. még egy ilyent újra nem tudnék csinálni” – mondta Kari Beáta. Gergely Imre Székelyhon.ro 2016. január 24.Százan tüntettek és imádkoztak az igazságértHol nincs éhségérzet az igazság után, ott veszélyben a közösség élete – hangzott el szombaton Gyergyószentmiklós főterén. A székelyföldi városok vezetői ellen indult eljárások esetében igazságos ítéletekért, illetve „a romániai magyarságra irányuló kollektív megbélyegzés” ellen gyűltek össze a tüntetők. A tiltakozó megmozdulást a Gyergyószéki Székely Tanács hirdette meg. Ennek vezetője, Árus Zsolt megfogalmazása szerint a tüntetés célja kimondani, hogy Románia jogállam, és követelni, hogy az illetékes hatóságok jogállamhoz méltón – átlátható, törvényes, tisztességes eljárás során, időhúzás nélkül – vizsgálják ki Gyergyószentmiklós és Csíkszereda városvezetői, illetve a kézdivásárhelyi, terrorizmussal vádolt magyar fiatalok ellen indult eljárásokat. Szülessenek igazságos ítéletek – tette hozzá Árus. Az esemény egyben „a Romániában december óta jellemző, magyar közösség ellen irányuló kollektív megbélyegzés” elleni tiltakozás is volt. Ez a kollektív megbélyegzés büntetendő – hangzott el. A tüntetők „Igazságot a meghurcoltaknak!”, „Tiltakozunk a megbélyegzés ellen!”, illetve hasonló feliratokat a magasba emelve vonultak fel. „Az igazság nem létszámban, nem hangerőben mérhető, az igazság az igazság” – fogalmazott Árus, a közel száz tüntető előtt. Az SZNT tisztségviselője után Fórika Sebestyén, a gyergyószentmiklósi művelődési központ igazgatója mondott beszédet, majd a helybéli katolikus papok, Keresztes Zoltán, Gál Hunor és Portik Hegyi Kelemen, valamint a református lelkész, Bíró Sándor szóltak az egybegyűltekhez. Az igazságért imádkoztak. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot – hangzott el a bibiliai idézet. Hol nincs éhségérzet az igazság után, ott veszélyben van a közösség élet – szólt a folytatás. A tüntetés a székely himnusz eléneklésével zárult. A megmozdulást kiemelt figyelemmel követték a hatóságok, többen fényképezték és filmezték a jelenlévőket. Nem egyedi alkalomról volt szó a szombati: egy hét múlva, január 30-án 16 órakor ismét összegyűlnek a tiltakozók Gyergyószentmiklós főterén. Gergely Imre. Székelyhon.ro 2016. április 22.Elmarad a falunap és a szoboravatásA falunapok ugyan elmaradnak Csíkszentgyörgyön, de az egyházközség megtartja Szent György vértanú ünnepét vasárnap. A Gál Sándor-szobor leleplezése is elmarad a hétvégéről. Ünnepi szentmisével emlékeznek a csíkszentgyörgyi egyházközség védőszentjére vasárnap. A fél egykor kezdődő misén Keresztes Zoltán, a gyergyószentmiklósi Szent István egyházközség plébánosa mond szentbeszédet. A korábbi években Szent György napja alkalmával szervezték meg a helyi falunapokat is, azonban idén a helyi önkormányzat úgy döntött, hogy új hagyományt teremtenek, és a tavaszi hűvös napok helyett júliusban szerveznek falunapi sokadalmat. György József, Csíkszentgyörgy polgármestere érdeklődésünkre kifejtette, mindeddig a kultúrotthon melletti területen tartották a faluünnepet április 24-e körül. A zöldövezetet azonban tavaly átalakították, így nem lenne kellő hely az eseményhez szükséges sátrak felállításához. Másrészt az időjárási viszonyok sem kedvezők ebben az időszakban, így hosszas latolgatás után amellett döntöttek, hogy idén július 16–17-én pótolják az eseményt. Terveik szerint ezentúl a helyi labdarúgópálya melletti színpad köré csoportosítanák a programokat, ahol a nyári melegben egy helyszínen, szabad téren kapcsolódhatnának ki a helyiek, környékbeliek. Az önkormányzat erre a hétvégére tervezte a település neves szülöttje, Gál Sándor tiszteletére készülő szobor leleplezését. Ezzel kapcsolatban a községvezetőtől megtudtuk, egyelőre nem érkezett meg a szükséges műemlékvédelmi engedély a fővárosból, anélkül pedig nem lehet elkezdeni a szobor felállítását. Ugyanakkor biztosított arról, hogy amint megvannak az engedélyek, rögtön hozzáfognak a munkához, amellyel régi adósságukat törlesztik a helyiek felé. Kömény Kamilla Székelyhon.ro 2016. május 26.Szent István szobrot lepleznek le GyergyószentmiklósonEgy évtizedes gondolatot váltott valóra Polgár Botond gyergyószentmiklósi képzőművész Szent István szobrának elkészítésével. Tíz esztendeje, hogy beért a gondolat: Szent István-szobrot kell állítani Gyergyószentmiklós közterére. Alapanyaga nem lehet más, csak kő, azaz a gyergyóújfalvi andezit. Ez a kemény kőzet nem tájidegen, jól bírja az időjárás viszontagságait, így ez határozta meg a módját is a szent király megformázásának. „Tíz évvel ezelőtt elmentünk az újfalvi bányába, és addig sétáltunk, amíg sikerült megtalálni a még elmozdíthatónak tűnő legnagyobb tömböt” – emlékszik vissza az alkotó, Polgár Botond. Tizenkét tonnát nyomott nyers formában a tömb, megmunkálva hattonnásra saccolja a szobrászművész. Nem a megformázáshoz kellett tíz év, hanem az egyéb teendők közötti szabadidő volt kevés, így sikerült csupán mostanára véglegesíteni – tudtuk meg, de az alkotó azt is hozzátette: a tér befejezésére is vártak, hogy rendezett környezetbe, a Szent István-templom árnyékába kerüljön a szobor. „Időutazásnak tűnt minden alkalom, amikor Magyarországról hazatérve újra hozzáláttam az alak formálásához. Mindig eszembe kellett juttassam: amikor elkezdtem a faragást, mire is gondoltam. Túlbecsültem a képességeimet, amikor azt hittem, sokkal rövidebb idő alatt el tudom készíteni. Ez egy rettenetesen kemény kő, nagyon nehéz hatni rá. Így történt, hogy évekig gurult előttem ez a nagy kő, amikor ráértem, formáltam. Bezártam magam ebbe a tömbbe. Azt hiszem, napok kérdése, és szabadulok. Vége lesz a végtelen történetnek.” A felszegi portáról, ahol az utolsó simításokat végzi a művész, szombaton emeli fel a daru, és szállítják a Szent István téren kiképezett dombra, ahol háttal lesz a templomnak, arccal a város felé fordítva. „Mindez az alkotás első pillanatától bele volt kalkulálva. Nem a szokványos, talapzaton álló alkotás lesz, hanem egy nagydarab kő egy dombon. Táji elemeket ötvöz, ebből az irányból kell majd megközelíteni a szobor jelentését is. Azt nem tudom, hogy a szobor mennyire lesz közkedvelt, azt majd az idő elhozza. De a domb, ami a szobor miatt jött létre, szeretett a gyerekek körében. És ez nekem jó” – vallotta a művész. Szívesen szólt arról is, hogy a felkérést semmiért nem utasította volna vissza, az első köztéri szoborkészítésre való megbízást szülővárosa részéről belépőne k ítélte meg, amiből nem lehet kihátrálni. „A szoborban benne van a szülőföldemhez való ragaszkodásom mértéke is. Akár abban is, hogy a szinte faraghatatlan, de helyi követ alapanyagként bevállaltam. Nem a szobor lesz a szülőföldön megtartóm vagy hazahívóm, de kulcsobjektum lesz számomra mindig, kifejezve, amit én Gyergyószentmiklósról érzek és gondolok.” Búcsún avatják fel Május 29-én, vasárnap 12 órakor lesz a Szent István-templom búcsúünnepe. Szent István király ereklyéinek átvitelét ünnepli ilyenkor az egyházközség, és ennek keretében lesz a Szent István-szobor megáldása, a Szent István tér átadása. „A szobor egy rég várt alkotás, a térről már csak ő hiányzik. A püspök fogja megáldani” – tájékoztatott Keresztes Zoltán plébános. Mint mondta, a szobor szombaton kerül a helyszínre, és ugyanezen a napon a téren lesznek kiállítva a gyergyóikumok. Várják az eseményre Lezsák Sándort, a hungarikumok egykori megálmodóját is. A magyar országgyűlés alelnöke a vasárnapi tér és szobormegáldáson, illetve a búcsús szentmisén is jelen lesz. Balázs Katalin Székelyhon.ro 2017. április 6.Több mint ezren követeltek élhetőbb életteret GyergyószentmiklósonRendet, rendet, rendet – kiáltotta az a több mint ezer személy Gyergyószentmiklóson, akik a közbiztonságért szervezett tüntetésre gyűltek össze a művelődési ház előtt. A lakosság soraiban volt több kárvallott – köztük az a személy is, akitől múlt héten 30 ezer lejt loptak el –, illetve jelen voltak a rendőrség, tűzoltóság, mentőszolgálat képviselői és a Gyergyói-medence polgárőrei is. A Gyergyószentmiklósi Polgárőrség és az Arbor Vállalkozók Szövetsége által szervezett tüntetés békésen zajlott. A felszólalók kéréseiknek adtak hangot, elítélve az önbíráskodást. Az ő meglátásuk szerint a több mint ezer résztvevő bizonyíték arra, hogy Gyergyó népe képes együtt erőt felmutatni, kiállni követelése mellett, hogy joga van egy élhető élettérhez. Kiskorúak nagy zsákmánya Egy gyergyószentmiklósi útkereszteződésnél lévő autó jobb első üléséről emelt el harmincezer lejt egy kiskorú, míg társa elterelte a figyelmet. Bajkó Tibor az Arbor Vállalkozók Szövetsége nevében, illetve Bajkó László a Gyergyószentmiklósi Polgárőrség elöljárójaként vázolta a kialakult helyzetet. Többször hangsúlyozták: nem székely-roma konfliktus kerekedett ki a közrend hiányosságaiból, hanem az adófizető polgárok életének ellehetetlenítése azok által, akik sem Isten, sem ember törvényeit nem tartják szem előtt. A szervezők mellett mikrofonhoz lépett Keresztes Zoltán, a Szent István plébánia plébánosa, kijelentve: „A bűnnek törvényszerűsége és történelme van. Törvényszerűsége a lejtő törvénye. Talán még emlékezünk rá elemi iskolai tanulmányaikból, ha egy tárgyat lejtőre helyezünk, akkor az egyre sebesebben fog lefelé gördülni. Hasonló módon az, aki elindul a bűn útján, egyre növekvő sebességgel halad ezen a lejtőn. A bűn történelme pedig azt mondja, hogy a nagy bukásoknak is van előzménye, éspedig apró áthágások, törvényszegések jelzik a megtett utat. Ezek megtétele előtt kell megállítsuk, figyelmeztessük egymást, hogy ne essünk önbíráskodásba.” Csergő Tibor történelemtanár, a múzeum igazgatója elmondta, tősgyökeres gyergyószentmiklósiként ismeri a várost és lakóit, van tudása az évszázados múltjáról is, és protestál azért, hogy a csapnivaló közbiztonság tovább ne romoljon. Romák házát gyújtották fel Gyergyószentmiklóson Minden valószínűség szerint szándékos tűzokozás miatt kapott lángra pénteken este egy roma család háza Gyergyószentmiklóson. A hatóságok szerint az ügy összefügghet az egy nappal korábban a városban elkövetett nagy értékű lopással. Az Erdélyi Magyar Ifjak tagja, a 17 esztendős Nagy Áron tette a legnagyobb benyomást a tömegre, közölve: „Itt születtem, itt nőttem fel, itt tanulok, első lépésem is ehhez a városhoz köthető, mégis arrafelé lépdelek, hogy diplomázás után hová is kellene költöznöm. Pedig valójában a gondolat is megrémít, hogy máshol kell majd élnem, és egyedül lábra állnom.” A középiskolás városlakó leszögezte: Szeretem a szülővárosom. Felnőttek, győzzetek meg, hogy tudunk vigyázni egymásra! Egy petíciót olvastak fel a tüntetésszervezők, a város polgármesteréhez intézve azon kéréseket, melyekkel a jelenlévők közfelkiáltással egyetértettek. Tegyen meg mindent annak érdekében a város első embere, hogy az alkotmányos jogként járó közbiztonságot a legmagasabb szintre emelje a rendelkezésére álló törvényes eszközökkel. A helyzet normalizálódásáért kérték, Nagy Zoltán tegyen lépéseket a békés együttélés szabályainak betartatására, a közbiztonság megerősítéséért hozzon létre egy bizottságot a hatóságok és civil szervezetek képviselőinek bevonásával. Haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a roma közösséggel a lopás, verekedés, fenyegetés és más félelmet gerjesztő tevékenységek felszámolása érdekében. Kérje fel ugyanakkor a város roma lakót, hogy határolódjanak el a problémákat okozó családok tettétől, és vállaljanak részt a törvénytelenségek visszaszorításában. A város közterületein, a kritikusnak ítélt gócpontokon mihamarabb történjen meg a kamerarendszer telepítése, kérje fel a kereskedelmi szereplőket, hogy a vállalkozásokhoz tartozó magánparkolókban gondoskodjanak a vásárlók biztonságáról. Szenteljen nagyobb figyelmet a lakosságtól beérkező panaszok, problémák megoldására. Kérje fel a parlamenti képviselőket, nyújtsanak be módosító javaslatot például a kiskorúakat bűnözésre kényszerítő szülők felelősségre vonásáért, a ki nem fizetett büntetések behajtásának segítésére, a koldulás felszámolására. A megoldás a lakosságon is áll Tisztán értettem a felkérést, és érzem a súlyát a feladatomnak. De ehhez az önök segítségére is szükség van – fogalmazott Nagy Zoltán polgármester, átvéve a petíció szövegét. Elmondta, a közrendi hatóságokkal éppen a csütörtöki napon is történt egyeztetés, és biztosította a jelenlévőket, hogy a rendfenntartó szervek eltökéltek abbeli szándékukban, hogy a városban mihamarabb visszaálljon a rend, a város minden egyes lakójának ne csak jogai, hanem kötelezettségei is legyenek. „Szükség van viszont arra, hogy a hatósági és önkormányzati intézkedések mellett önök is segítsenek. Számítunk önökre abban, hogy nem sarkalljuk aprópénzzel további kéregetésre az erre szakosodott lakókat, nem adunk el területeket, családi házakat bosszúból vagy más indulatoktól vezérelve olyan személyeknek, akik nem képesek a társadalmi együttélés minimális szabályait betartani. Nem vásárolunk olyan tárgyakat, amelyek tulajdonjoga nem tisztázott, nem veszünk ilyen fát, erdei gyümölcsöt, nem támogatjuk azokat a tevékenységeket, amelyek végül retorziókba és önbíráskodásba fulladnak.” A polgármester higgadtságot és felelős magatartást kért minden lakostól. A gyülekezés másfél óra után békésen ért véget. Balázs Katalin / Székelyhon.ro 2017. augusztus 23.Megújult Kézdiszászfalu és Kézdisárfalva közös plébániatemplomaAugusztus 13-án, vasárnap a déli búcsús szentmisén Jakubinyi György gyulafehérvári érsek megáldotta a kívül-belül felújított Nagyboldogasszony-plébániatemplomot. A két faluban, Kézdiszászfaluban és Kézdisárfalván négyszáztíz hívő katolikust tartanak nyilván. A templom előterében meg lehetett tekinteni a templom és a kézdisárfalvi plébánia felújításáról készült fotókat. Kézdisárfalva Kézdiszászfalvával közös, mező szélén álló római katolikus templomát 1648-ban építették, 1775-ben javították. 1802-ben egy földrengés következtében úgy megrongálódott, hogy javítani már nem lehetett, ezért 1817-ben be kellett zárni. A hívek kápolnát építettek az Erős Gábor ajándékozta telken. Mivel ez nem volt elegendő a gyülekezet befogadására, báró Szepesy Ignác püspök megengedte a községnek, hogy a régi helyére új, tágas templomot építsenek. Szepesy Ignác püspök, Horváth Antal kormányszéki tanácsos és felesége, valamint gróf Ferrati Erzsébet támogatásával épült az új templom, amely 1826-ban készült el. A falu egyik jótevője az olasz származású Ferrati Mihály gróf volt, akiről annyit tudunk, hogy 1799-ben halt meg, és Nemes Mihály plébános a templom oltára alá temette el. Özvegye, Ferrati Erzsébet még hosszú ideig élt, és a Berec nevű helyen álló kastélyának egy részét templomépítésre a falunak adományozta. A templomban a grófnőnek volt egy szobája (az oltárra néző ablakát mára befalazták), ahonnan a szentmisét hallgatta. A Ferrati-emlékszobában ma a grófnő személyes tárgyai és egy 1724-ben épített, 1826-ban javított és valószínűleg a régi, lebontott templomból származó használhatatlan orgona látható. A templom védőszentje Nagyboldogasszony. Az 1823 és 1826 között épült istenházát 1873-ban renoválták. Janó Antal lelkész fáradozásával 1887-ben új orgona került a templomba Kolonics István 180. műveként. 1996-ban kisebb javításokat végeztek, a legutóbbi tatarozás 2015-ben kezdődött el. Bartos Károly plébánost arra kértük, hogy beszéljen a felújításról és a templom újraáldásáról. A plébános elmondta: a víz és a salétrom nagy károkat okozott, az ablakokon folyt be a víz, a padló elrothadt, mindez semmiképpen nem volt méltó istenházához. A felújítás a tetővel kezdődött. A kisszámú hívő és az egyháztanács a munkálatok mellé állt, felkarolta a plébános kezdeményezését. A belső felújítás során elvégezték a templomfal salétrom elleni külső és belső szigetelését, kicserélték a villanyhálózatot, a nyílászárókat, a padokat és a padlót. A munkálat azért húzódott el ennyire – magyarázta a plébános –, mert a vakolat leverése után kétéves szellőztetésre volt szükség. A templom külső fala mellől erőgépekkel elpucoltak egy hetvencentis földréteget, hogy a továbbiakban ne vezesse be a vizet, majd belső sáncolás, kővel meghordás, újravakolás és -padolás következett. A belső falakat a mesteremberek az 1826-os falrétegig pucolták le, s arra került az új vakolat hálóval, majd újrafestették a falakat. Azt is megtudtuk, hogy a gondviselés olyan vállalkozóval hozta össze a plébánost, aki huszonöt évig Olaszországban régi templomokat újított fel. A csángó származású, Kézdivásárhelyen lakó Imre Özséb kiváló munkát végzett. A hívek nagyon sokat kalákáztak, amiben tudtak, segítettek. A plébános azt is elárulta, hogy csalódott az emberi erőforrások minisztériumában, hiszen négyszer is pályáztak a templom tatarozására, és minden alkalommal nemleges választ kaptak. Kissé fájó, hogy a román kormány és a megyei önkormányzat, a közbirtokosságok és magáncégek segítettek, a magyar kormány azonban nem támogatott – mondotta a lelkész. Az Aradra elszármazott kilencvenéves Nagy Terézia hazalátogatva szülőfalujába háromezer lejjel támogatta a templom felújítását, a padokat a nagyváradi püspökségtől kapták, a megyei tanács a három év alatt harmincezer lejt utalt ki. A hívek közadakozásából 81 600 lej gyűlt össze kérés nélkül. A felújítás összesen kétszázezer lejbe került. A plébánostól azt is megtudtuk, hogy azért tartották vasárnap az ünnepi szentmisét, mert az érsek kedden, Nagyboldogasszony napján Erzsébetvárosban tartózkodott az örmények nagy ünnepén. Azért hívta meg az érsek atyát – mondotta –, hogy az emberek érezzék, megbecsülik őket az egyházi méltóságok. A búcsús szentmise főcelebránsa Jakubinyi György érsek volt, kocelebránsa pedig Potyó Ferenc pápai prelátus, általános érseki helynök, Keresztes Zoltán, a gyergyószentmiklósi Szent István-templom plébánosa és Vargha Béla kézdi-orbaiszéki főesperes és a környékbeli papság is kivette részét a lebonyolításában. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. szeptember 28.Az első fecskék már kezdtek (Duális képzés)Későbbi munkatársakat kívánnak nevelni, kóstolót adni a fegyelmezett munkából, és aki a hároméves képzés után elhagyja a gyárat, az sem megy el üres kézzel, hisz megtanul egy szakmát, amivel érvényesülhet – összegezhető Keresztes Zoltán, a sepsiszentgyörgyi LRO nadrággyár tulajdonosának tájékoztatója, amit tegnap délután a gyárban tartott a cégében gyakorlatozó diákok, szüleik és a duális képzésben együttműködő partneriskola képviselőinek jelenlétében. Háromszéken egyedül a Kós Károly Szakközépiskola hirdetett meg duális szakoktatási osztályokat a kilencedikes felvételin, jelentkezők hiányában az első szakaszban úgy tűnt, egyetlen osztály sem jön létre. Időközben az iskolát a helyi önkormányzat besorolta a Puskás Tivadar Szakközépiskolába, az őszi felvételin a meghirdetett négy szakból háromra volt elegendő jelentkező, egyesek tudatosan választották ezt az oktatási formát, mások csak ide jutottak be. Az LRO a huszonhármas létszámú textil- és bőripari osztályt fogadta be, a Bertis cég a tizenhárom diákkal indult húsipari szakos csoportot és az Alex cég a tizenöt asztalosjelöltet. Az ács szakmában nem volt elegendő jelentkező. A gyakorlat egyelőre csak az LRO nadrággyárnál indult be, a diákok egyenesen a termelésben tanulják a szakmát. Keresztes Zoltán elmondta, aki nem mer, nem nyer alapon vágtak bele a képzésbe, s bár tudatában vannak annak, hogy tanoncaik nem mind fejezik be az iskolát, egyesek lemorzsolódnak, mások a három év után más munkahelyet választanak, de bíznak abban, hogy aki megszereti a szakmát és képességei is megfelelőek, náluk marad. Senkit nem kötelezhetnek, hogy az oktatás befejeztével a gyárban dolgozzék, és nem is garantálják a munkahelyet, de tekintve, hogy jelenleg a textiliparban is, mint mindenütt, óriási a munkaerőhiány, tárt karokkal várják a szakképzett munkásokat. Törvény szabályozza, hogy a kétszáz lejes havi állami ösztöndíjjal legalább egyenlő értékű ösztöndíjat biztosítsanak, ezt meg is teszik, de szigorúak a szabályaik, igazolatlan hiányzás esetén megvonhatják az adott hónapra. A diákoknak be kell tartaniuk a gyár belső rendszabályát, ebben nem különböznek az alkalmazottaktól, a tizenhat éven felüliek pedig a vakációban vállalhatnak munkát a gyárban, amit a teljesítmény függvényében javadalmaznak – mondta a gyártulajdonos. A duális képzésben a tanulmányi vonal megegyezik a hagyományos szakiskolával, a gyakorlati óraszám is ugyanaz, csupán a fegyelmi elvárások szigorúbbak, és a lehetőség is nagyobb arra, hogy az oktatás végeztével a fiatal álláshoz jusson – hangsúlyozta Demeter Dávid és Komán László, a Puskás Tivadar Szakközépiskola igazgatója és aligazgatója. Elmondták, a kiskorú diákokat a szülők képviselik a cég–iskola–önkormányzat hármasa által kötött szerződésben, amelyben a vállalkozó szabja meg saját feltételeit a törvényes keretek között. Felmerült a diákok munkabaleset-biztosításának kérdése is, az LRO keresi erre a megoldást, azt ellenben Keresztes Zoltán kihangsúlyozta, a tanulóknak maguknak kell vigyázniuk arra, hogy amihez nem értenek, ahhoz ne nyúljanak. Demeter Dávid iskolaigazgató bizakodó, lapunknak azt mondta: ha az első duális képzésű diákok bebizonyítják, hogy az itt tanultakkal tudnak majd boldogulni a munkaerőpiacon, sikerként lehet elkönyvelni a történetet, és más cégek és iskolák is kedvet kaphatnak az oktatás eme formájához. A jelen lévő szülők közül egyesek szeretnék, ha a nadrággyár már most vállalná, hogy három év múlva alkalmazza gyermeküket, mások éppen az ellenkezőjéről akartak megbizonyosodni, hogy nem kell visszafizetni az ösztöndíjat, ha a végzős nem akar elhelyezkedni a gyárban. Van, aki tudatosan választotta ezt az osztályt, de legtöbben véletlenül pottyantak ide, mert máshol már beteltek a helyek. Keresztes Zoltán azt mondta, mindegy, hogy ki milyen okból került ebbe az osztályba, ők azon lesznek, hogy mindenkit megtanítsanak a szakmára, és bíznak abban, hogy a befektetett pénz és energia megtérül jól képzett alkalmazottak formájában. Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. október 19.Laczkó Vass Róbert: nem hiába van a pásztornak botjaJó szívvel jött Gyergyószentmiklósra a gyergyóremetei származású Laczkó Vass Róbert a Belső Iránytű előadássorozat szervezőinek meghívására. Azt mondja: megverné őt az Isten, ha azt mondaná, nincs jól. Mert ő hisz a verés jó hatásában. Ha azt kérdezzük több embertől, mi jut eszébe Laczkó Vass Róbert nevét hallva, a remetei büszkén mondja: falumbeli, az egykori salamonosok arra emlékeznek, hogy ha kiállt fehér ingben a színpadra, verhetetlen volt az Őszi szavalóversenyeken. Van, aki arra a tanárára gondol, aki az iskolát diákjaival együtt kerülte, és van, aki arra, aki a színpadról adja le a leckéket. De a Paraliturgiában éneklőként, színészként, fotósként és világjáróként is sokan emlegetik. Nyitott szemmel jár, a Nyitott szemmel előadássorozatot vezeti. Ott ő az, aki kérdez, a Belső iránytű meghívottjaként viszont a válaszadó szerepét osztotta rá Keresztes Zoltán plébános. Vass ugyan, de nem Albert Laczkó Róbert néven szerepel a személyazonossági igazolványban, de van számára kiállított Vass Albert elismerő oklevél is. Ez esetben az Albert elírás, a Vass viszont családi hagyaték. A remetei iparos család nevét a negyvenes években egy buzgó hivatalnok „lekoptatva” írta be a regiszterbe, egy s-el. Róbert édesanyjától többször hallotta, trauma az számára, hogy egyszerű fémmé alacsonyodott a csodaszép családnév, így gyermeke az előadói pályán művésznév helyett az anyai örökséget vette vissza, remélve, elégtételül szolgál. Ezt a nevet ebben a formában a családból senki nem viszi tovább. Visszajelzés a hiábavalóság ellenszere Tanító volt, ma is tanít, katedra helyett immár a színpadról. A diákjaival együtt iskolát kerülő, didaktikai eszköznek a külvilágot használó egykori pedagógus azt mondja: „A tanítás az alapszakmám, nem tudok mást csinálni, mint foglalkozni ilyen-olyan formában az emberekkel.” „A legnagyobb haszon, ami tanítói, tanári pályámból született, hogy megtanultam tanulni a másik embertől. Hasznot húzni abból, ami meló, ami a napi szecskavágás volt. Sokat olvastam, hogy a fehér foltokat betöltsem. Ez a mai alapszakmámnak egyik mozgatórugója lett: a fehér foltokat ki kell színezni, hogy az ember közönség elé lépve olyasmit mondjon, és oly módon, hogy az újdonság legyen. Ez visszajelzés nélkül nem működik. Ha a közönség nem érzi azt, amit nyújtani akarok, akkor én teljesen hiábavaló vagyok azon a helyen és abban az időben. Énekkel csiszolódva Egyik színes foltja Laczkó Vass Róbertnek az írói vénája. A Felix culpa, a boldog vétek című verseskötet az ő nevével fémjelzett. A színész-énekes adottság hozhatja, hogy Róbert verseit, még mielőtt papírra vetné, saját magának „elénekeli”. „Az énekbeszélgetés miatt valahogy hamarébb van bennem meg a ritmusa annak, amit le szeretnék írni, aztán jönnek hozzá a szavak. A ritmikus szövegmondás motiválja az embert, babakortól hordozzuk magunkban. Van, aki aztán továbbfejlődik, én megrekedtem, bennem ez él. Lehet ez ódivatú, de olyan tartalmakat mozgat meg odabent, ami nagyon ősi. A formát megtölteni egyfajta plusz erőfeszítés, és ettől menekülni nem szabad, mert csiszolja az embert, élményt ad a közlőnek és befogadónak is. A hit olyan, mint a színház Bármilyen formát töltsön is meg tartalommal, abban benne van Laczkó Vass Róbert hite. „Hitem abból tevődik össze, amit megtapasztaltam. Remetei, becsületes székely parasztgyermek vagyok, belenőttem egy szertartásosságba. Édesanyám közvetlenül a templom tövében született, a temetőben nőtt fel. Ha gyerekkorunkban lepasszoltak nagyanyámékhoz, mi is ott tanyáztunk a templom tövében. Elmentünk a kicsi misére, utána reggeliztünk igazi tehéntejet, és becsületes székely szilvalekvárt, amit a kondérban főzött nagyanyám a nyárikonyhában. Megtaláltam ezt a szertartásosságban való gondolkodást. Éreztem, hogy ez jó, kötött forma, kezdődik és befejeződik valami. Ez az élet: megszülettünk, meghalunk. Bár attól a világtól eltávolodott, egy sokkal szabadabb közösség tagja, mégsem tud elszakadni. „Elgondolkodik az ember: a szertartásosságon túl mi az, ami megfog? Nem tudom megfogalmazni, csak azt tudom, hogy azok a formák, amelyeket én megszerettem, azt a valamit, a kisugárzást számomra közvetítik. Ebből adódik az a hitem, amit nem tudok elmagyarázni, de meg tudok fogalmazni egy szerepben, egy énekben, egy versben. A hit énszerintem nincsen önmagában. Az egy adok-kapok játék, mint a színház. A hit árad valahonnan, és éntőlem árad vissza. Kölcsönhatás ez köztem és a Jóisten között.” Megverné a Jóisten Laczkó Vass Róbert vallja: Isten mindenben jelen van, a tárgyaktól kezdve a genetika megfejthetetlenségében, benne van a napi rutinban, a reggeli elkészítésének módjában, a kapcsolatokban akkor is, ha azok néha kellemetlenek. Benne van a veszekedésekben, azok tanulságában, a szenvedésben, a kellemetlen igazságokban, melyek ellen lázad az ember, mert rossz szembenézni velük... „Engem megverne a Jóisten, ha azt mondanám, nem vagyok jól. Mindig van a még rosszabbnak is helye, és persze, lehetne az ember jobban is. Az Isten megver megfogalmazásomban sokszor belekötnek. De ez egy olyan formula, amivel az egyszerű, józan paraszti ész megfogta a tanulságadásnak a lényegét: olyasmivel szembesülsz, ami neked kellemetlen, de amiből tanulni fogsz. Az ember a verésből tanul. Ver, mert terelni akar. Más kérdés, hogy mi megyünk-e, vagy tovább kérjük a verést. Miért van a pásztornak botja? És a püspöknek? – tette fel a kérdést, hozzáfűzve, a pásztorbot vagy a tanító mogyorófavesszője egy etalon. Ahhoz mérjük az életünket, és azt, hogy mit szabad. Mert a szabadságunk nem mehet másnak a rovására, és ezt, állítom, a Jóisten terelgetése, verése nélkül nem lehet megérteni. Veréstől az ölelésig A jó hangulatú beszélgetésben az is elhangzott, hogy Isten verése finomítható arra is, hogy tükröt tart. A meghívott szerint abban a tükörben látja meg az ember, mekkora istenverése ő: „Fizikai értelemben a szakmám része, én nagyon szeretek tükörbe nézni. Amikor Isten tart tükröt, az nem egy kellemes élmény. Az ember azt is látja, amit nem szeretne. Megjelennek olyan vonások, amelyek árulkodnak arról, hogy belerokkant vagy meghízott egy történettől, éri az embert olyan trauma, hogy beleőszül, megráncosodik az arca. A lelki tükörben meglátod a rücskösséget, bogosságot, foltosságot, a hólyagos himlőt, amiről sokszor te tehetsz, mert olyasmibe ártottad magad, ahol rádragadtak a nyavalyák, és van, amiről nem te tehetsz, de befolyásolja az életedet. Hisz abban: felvértezett a természet, hogy ezeket kisimítsuk. „A Jóisten segít felejteni, és ez ahhoz járul hozzá, hogy az ember tudjon megbocsátani. Lehet a lelken javítani az éleslátás képességével is: ha van merszem a problémát meglátni, és a gyökerénél megragadni, felpiszkálni és megosztani. Nem hiába találták ki a gyónást.” Keresztes Zoltán beszélgetőtársként rákérdezett arra is, miért nevezte meg egy interjúban a legszebb magyar szóként az ölelést. „Mikor érzi az ember legjobban magát? Amikor oda tud bújni valakihez. Gyermek az anyjához, szerető, a szeretőhöz... amikor azt érzed, hogy a legbensőségesebb pillanatban valaki figyel rád, megvéd, melegséget ad. A párhuzamosan futó életekben az ember érzi, hogy ugyanott menni nem sikk, ő egy kicsit más, elcsángál az erdőben, és kiderül, hogy tévúton jár, és ekkor kell a segítség. Nekem a kedvenc imádságom a Most segíts meg Mária! Fogadj vissza, segíts rajtam, ölelj át. Mindenkinek megadatik, hogy a bajban valaki segítsen rajta, és minden történetben, én úgy gondolom, ott van az Isten. Mert az ember az ilyen helyzetek többségében bevallja: olyasmit követtem el, amiért nem járna bocsánat, és mégis mindig van ölelés, feltétel nélkül. Fogódzók az egyensúlyvesztésben „Számomra a legjobb kapaszkodó az, ha a szülésnek a nyavalyái után megszületik az eredmény. Lehet, hogy nem fiú, hanem leányka lett, de valami csoda jött létre. Elvégezted. Ez a tied. Ez az, amit te le tudtál tenni a közös asztalra, te ezt hoztad a kalákába. Hiszem azt, hogy az embernek felelőssége és feladata van azzal a közösséggel szemben, amely őt kitermelte. Mert ő egy elég drága produktum, és a közösség elterméketlenedik, ha nem forgat vissza abból, amit elszívott belőle. Ha a visszaforgatás örömét megleled, akkor az egy olyan fogódzó az életben, ami téged a helyes útra visszavezérel – mondja az előadóművész, akit egyre többször láthatunk templomi előadásokban is. Ennek okát is kifejtette az iránytűs közönség kérésére: „Eljön az a pillanat, amikor az alkotó érzi: haza kell menni. Vissza kell menni oda, ahonnan a profánt egykor kitessékelték az utcára. Nekem hamar eljött, és jól esik, hogy visszafogadnak.” Balázs Katalin / Székelyhon.ro lapozás: 1-28
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
